Ezért szeretem annyira a Libri irodalmi gáláit!

Szvoren Edina Verseim című novelláskötete kapta idén a Libri irodalmi díjat, Krusovszky Dénes Akik már nem leszünk sosem című regénye pedig a Libri irodalmi közönségdíjat nyerte el. Ezt a jó hírt már május 15-én este megosztottam veletek a Facebook-oldalamon, rögtön az ünnepélyes gála után. Ezért e cikkem nem (elsősorban) a nyertesekről szól, akinek itt is gratulálok. Hanem inkább azt igyekszem megmutatni nektek, miért is szeretem annyira a Libri irodalmi gáláit, melyeken a kezdetek óta részt veszek.

 

Szeretem…

… mert színvonalas, elegáns és dizájnos

A díjakat 2016-ban alapította a Libri, azóta rendezik a Budapest Music Centerben az átadóünnepséget. Az első gáláig csak zenei események kapcsán jártam az intézményben, így elsőre kissé bizarrnak tűnt, hogyan lehet otthonossá tenni azt egy irodalmi gála számára. Azt kell mondanom: könnyen. (Legalábbis a Librinek sikerült.) Az előtérben felállított rendezvényasztalokra ízlésesen elhelyezték a tíz döntős könyvet – melyekbe bárki belelapozhatott –, melléjük pedig diszkrét, a könyvekhez illő dekorációt, például sodrófát, magnókazettákat és felvevőt, sőt televíziót is. S ha ez mind nem lett volna elég, a földön is találkozhattak a könyvekkel a vendégek – persze, nem haragból vagy bosszúból, csupán díszítő elemként, mintegy tízszeres méretben.

Ezért szeretem annyira a Libri irodalmi gáláit!

Fotó: Mudra László

A díjátadó helyszínéül szolgáló nagyteremben a könyvek borítóját követhettünk nyomon a felolvasások alatt, ám nemcsak egyszerűen beúsztak a képernyőre a művek – amolyan béna PPT-jelleggel –, hanem 3D-s animációkká változtatták azokat. Csak hogy a két győztest említsem: Krusovszky Dénesnél pörgött a borítón látható magnószalag, Szvoren Edinánál pedig sorokban sétáltak a kék és piros emberkék. Ennél már csak az tette családiasabbá az egyébként óriási teret, hogy a színpadból kvázi nappalit varázsoltak. Ahol jó leülni, pihenni. Ahol jó olvasni. Kényelmes fotelek, terebélyes növények és könyvek voltak a pódiumon, előtte pedig kanapé, melyen a tíz döntős várta az eredményhirdetést.

 

… mert körülvesz az irodalom

Mondhatnánk, hogy még jó, hiszen egy irodalmi gáláról szól a beszámolóm. De most egészen másra gondolok. Arra, hogy nem csak a dizájn és a tíz döntős jelenléte miatt irodalmi a közeg. Ugyanis – képzeljétek – mellettem ült például Nádasdy Ádám nyelvész, költő, aki – többek között – Shakespeare drámáit fordította újra. És aki 2016-ban, a Libri-díjak első évében maga is döntős volt A vastagbőrű mimóza című esszékötetével. 🙂 Vagy: az előttem lévő sorban foglalt helyet Juhász Anna irodalmár, kulturális menedzser, Juhász Ferenc költő fiatalabbik lánya, a Hadik Irodalmi Szalon háziasszonya. És hogy a rokonokról sem feledkezzem meg: mivel Kemény István költő Nílus című verseskötete döntős volt, a gálán részt vett fiatalabb lánya, a slammer-költő Kemény Zsófi is.

Ezért szeretem annyira a Libri irodalmi gáláit!

Fotó: Mudra László

… mert profi a „show”

Már hagyomány, hogy a nyertesek díjazása előtt részletek hangoznak el a tíz döntős alkotásból. Általában a szerzők olvasnak fel műveikből, ám az sem marad ki a sorból, aki ilyen formában nem szeretne szerepelni. (Szokták is mondani, hogy a költők, írók feladata az írás, felolvasni műveikből kevesen szeretnek és tudnak. Ezt most akkor gyorsan meg is cáfolom, ugyanis Simon Márton olyan átéléssel – és zenei kísérettel – olvasott fel verseket Rókák esküvője című kötetéből, hogy még meg is könnyeztem.) No, de a lényeg: a gála szervezői gondoskodtak azon műrészletek felolvasásáról is, amelyeknek szerzői nem szerettek volna kiállni a közönség elé – vagy el sem tudtak jönni a rendezvényre. E szemelvényeket nagyszerű színészek előadásában hallgathattuk meg. Dragomán György Rendszerújra című novelláskötetéből Máté Gábor, a budapesti Katona József Színház igazgatója olvasott fel, Szvoren Edina egyik novelláját és Takács Zsuzsa A Vak Remény című kötetének versét Szirtes Ági, a teátrum színművésze adta elő, Szilasi László Luther kutyái című regényéből és Barabási Albert-László Képlet című könyvéből Novkov Máté, az Örkény Színház művésze tolmácsolásában élvezhettünk részleteket, Pintér Béla Újabb drámák című drámakötetéből a Titkaink egy jelenetét Lázár Kati színművész és Máté Gábor „játszotta el”. Noha nagy élmény volt Mán-Várhegyi Rékát, Kemény Istvánt, Krusovszky Dénest és Simon Mártont – őt különösen – hallani, amint felolvasnak műveikből, igazán a színművészek tudták élővé varázsolni az egyes történeteket, fejezeteket, epizódokat, verseket. Annyira, hogy minden egyes mondatvég után azt kívántam: még, még, még! Az pedig csak hab volt a tortán, hogy néhány részletet zene kísért: Henri Gonzo, a Fran Palermo énekes-frontembere ragadott gitárt és szolgáltatta a dallamos aláfestést.

Ezért szeretem annyira a Libri irodalmi gáláit!

Ennek örömére álljon itt az egyik „megzenésített” vers, amelynek még most is a hatása alatt vagyok:

Simon Márton: Arról, hogy mi a jó

Czesław Miłosznak

A téli szombat délelőttök, amikor semmi dolgunk.

Az egyszerű, matt, nehéz porcelánok.

Egy kényelmes szék. Egy nyaklánc felcsatolása.

Az ablakpárkányon álló, antik ezüst hamutálban a hó.

A percekig tartó, felszabadult, abbahagyhatatlan nevetés.

A sirályok éjszakánként a hidak felett.

Amikor azt hiszed, nincs nálad tűz, mégis találsz a zsebedben.

Nézni, ahogy mások horgásznak.

A körte. A ribizli. Az agavék csöndje.

Életedben először venni le valakiről a pólót.

A kihalt utcák karácsonykor. Egy rendes kávé.

Az ecset nyoma egy ötszáz éves képen. Fejből tudni bármit.

Egyedül utazni egy üres buszon. A régi akciófilmek. A régi híradók.

A kocsiból elsőként látni meg a tengert.

Felnézni a Sarkcsillagra. Beágyazni. Éhesen ébredni.

A százéves lexikonok naivitása. Amikor inkább hazasétálsz.

Amikor ez a park, amiben éjszakánként úgy fuldoklom,

mint a halott katonalány tüdejében az eltévedt bogár,

a kelő napban felragyog.

 

… és végül: mert mindig kiválóak a házigazdák

Bár tavaly és idén már csak egyes számban. Az első két átadón Fullajtár Andrea és Bálint András színművészek – egyben a szakmai zsűri tagjai – voltak az est házigazdái, akik kérdeztek, játszottak, és kifogástalanul vezették a gálát. Tavaly elfoglaltságuk miatt Kepes András televíziós személyiség, az előző évi közönségdíjas vállalta e nemes feladatot – idén pedig a legnagyobb meglepetésemre Bősze Ádám zenetörténészt, a Bartók Rádió műsorvezetőjét, zenei antikváriust érte ez a megtiszteltetés – akitől az est folyamán azt is megtudhattuk, hogy nyolc évig élt ferences szerzetesként. Habár tisztában vagyok vele, hogy vezetett már irodalmi beszélgetést, és közel áll hozzá a kortárs irodalom, mégis érdekes döntésnek tűnt elsőre, hogy őt kérték fel egy irodalmi gála műsorvezetésére. Ám amint kilépett a színpadra, egyértelművé vált, hogy tökéletes házigazdája lesz a rendezvénynek. Remek orgánuma, magabiztos fellépése, felkészültsége, tájékozottsága, kedvessége biztosított arról, hogy szuper estének nézünk elébe. Sőt: még vicces is volt a kellő pillanatban, úgyhogy lehetne ő a konferanszié jövőre is!

Ezért szeretem annyira a Libri irodalmi gáláit!

Fotó: Libri

Remélem, e pár sorból érzitek/értitek, miért is szeretem annyira a Libri-gálát, és miért is éreztem úgy, hogy valódi ünnep a számomra. Kíváncsian várom a 2020-as döntősöket és a következő alkalmat!

A tíz döntősről ITT lehet bővebben olvasni, sőt: rövid videókat is megnézhettek a szerzőkkel. A Libri irodalmi díjakról pedig ITT írtam korábban.

 

Kiemelt kép: Mudra László

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük