Van, amit sohasem késő megtenni – mondják. Például bocsánatot kérni egy hibáért, vagy újrakezdeni. És vajon találkozni sem késő soha? Találkozni egy olyan emberrel, aki (lelki)társ lehet a mindennapokban? Ez a kérdés a központi témája a Kései találkozás című előadásnak, amely a Rózsavölgyi Szalonban látható. A nő: Molnár Piroska. A férfi: Jordán Tamás. Aki pedig mindvégig fogja a kezüket, a rendező: Sándor Pál.
Alekszej Nikolaevich Arbuzov szovjet drámaíró darabja két idős, magányos ember, orvos és betege találkozása, ismerkedése, játékos civódása.
A történet szerint éjszakánként elég meghökkentően viselkedik a tengerparti gyógyszálló egyik idős hölgylakója: mezítláb átmászik az ablakon, kiszökik a szanatóriumból, énekel a holdfényes kertben, sirályokat etet. Bohém kiruccanásaival, persze, felrúgja az intézmény szabályait. Huncut szórakozottságán meg is ütközik a szanatórium hasonló korú, szintén magányos, kissé morózus főorvosa: nem igazán elnéző a „vétkező” nővel. Próbálja rendreutasítani. Aztán lassan mégiscsak meglágyul…
Arbuzov darabját 1977-ben Szirtes Tamás vitte színre Tolnay Klári és Mensáros László szereplésével, majd Alföldi Róbert álmodta színpadra a művet Törőcsik Mari és Garas Dezső színművészekkel, később pedig Piros Ildikó és Huszti Péter is eljátszotta a nagy találkozást. Most Molnár Piroskát és Jordán Tamást láthatjuk a színpadon a nő és a férfi szerepében, amely előadás igazi jutalomjáték a színművészeknek.
És igazi ajándék nekünk, nézőknek.
Molnár Piroska alakítása – mint mindig, most is – tökéletes. Olyan alázattal nyúl a karakteréhez, amilyennel csak kevesen. Minden megnyilvánulása csupa érzelem, gesztusai, mimikája, mozdulatai sokszor többet érnek a szavaknál.
Molnár Piroska teljes odaadással és hitelesen játszik. Az egyik percben fiatal lányként kacérkodik, kamaszosan sértődékeny és hebrencs, a másikban sokat megélt matróna, aki számtalanszor csalódott, szenvedett eddigi élete során. Molnár Piroska minden porcikájában, ízig-vérig színésznő. Az előadás egy pontján Jordán Tamással a nézők közé sétál. Szomorú jelenet ez, a helyszín egy temető. A férfi és a nő fájdalmas emlékeket idéz fel. Ahogy ültem és hallgattam a színészeket, én is átéltem mindazt, amit meséltek, láttam az orvos volt feleségének sírkövét, amelyen mindennap friss a virág, amiről ő maga gondoskodik. E párbeszédet és valójában az egész előadást Molnár Piroska uralja – abszolút pozitív értelemben. Bár a történet szerint egyenrangú partnerek Jordán Tamással, engem mégis a művésznő karakterének érzelmei vittek magukkal az utolsó pillanatig.
Jordán Tamás orvosa fáradt, meggyötört ember, aki csak a munkájának él, és sok-sok esztendő múltán is gyászolja a háborúban elesett, szintén orvos feleségét. Miközben folyamatosan várja haza a lányát, aki már két éve nem látogatta meg őt. De jövőre biztosan eljön – mondja az orvos reménykedve. Sajnálatraméltó, szürke figura ő, akit a nő, a beteg, Molnár Piroska tölt meg élettel, vidámsággal, sárga-piros-lila színekkel.
A Kései találkozásban abszolút a színészek játékán van a hangsúly – ami Sándor Pál rendező szándékát tükrözi. Ahogyan a rendkívül minimalista díszlet és kelléktár is: két szék, egy pad, virág az elhunyt feleség sírkövén, egy bőrönd és egy esernyő.
Egy esernyő, amely számomra a két magányos szív közötti kapcsot jelenti.
Hiszen milyen jó alábújni, szorosan egymáshoz simulva, miközben szakadatlanul esik…
A jeleneteket filmszerűen köti össze Dmitrij Sosztakovics orosz zeneszerző keringője, amely szép keretet ad az egyes epizódoknak. A zene pedig akkor válik főszereplővé, mikor Molnár Piroska elénekli Tolnay Klári híres, Boldogság című dalát, amelynek jutalma óriási taps a közönség részéről.
„A színészek segítségével most el tudom mondani, mit gondolok magunkról. Hogy bármiképpen alakul is az élet, élni jó, élni a legnagyobb adomány” – mondja az előadás kapcsán Sándor Pál.
És hogy valóban kései-e a találkozás, az az előadás végén kiderül: a két idős ember útja szétválik, az orvos marad, a beteg megy. Bár a doktor tesz egy bátortalan kísérletet arra, hogy a nő ne távozzon, a taxi bizony megérkezett. Így a találkozás csak néhány hétre szólt.
Ami pedig marad, az az együtt töltött idő sírig tartó, csodálatos emléke.
Mikor egy emberrel későn találkozol,
s meglátod benne mindazt,
mit másban nem találsz…, s hiányolsz,
úgy tűnik éppen,
épp csak egy perccel késtétek el,
hogy együtt többek legyetek.
Nem osztozhatsz!
Van úgy, hogy nem lehet,
s hiába nyújtaná feléd kezét…
Jegye más vonatra szól.
Schmidt Vera: Késői találkozás (dalszövegrészlet)
Az előadás legközelebb 2019. június 22-én, 19:30-kor látható. További időpontok a Rózsavölgyi Szalon honlapján találhatóak.
Fotók: Gordon Eszter
Vélemény, hozzászólás?